Egykoron a „szeles város” büszkélkedhetett a liga legprímább alakulatával, de a változás szele 1998-ban a „bikacsordát” is utolérte. A hűs fuvallatban szerzett meghűlésből azóta sem gyógyult fel a gárda. Előbb még a Grant Parkban több százezer ember előtt megünnepelték hatodik bajnoki címüket, majd a csonka szezon rajtja előtt mindenki távoli vizekre evezett. Michael Jordan és Phil Jackson nyugdíjaztatta magát, Dennis Rodman némi kitérővel ugyan (Lakers, Dallas), de végre megkezdhette a hőn áhított tivornyatúráját, míg Scottie Pippen a liga legalulértékeltebb játékosaként búcsút intve – Jerry Krause-nak talán beintve – távozott a United Centerből. Ezt követően a kispadra huppanó Tim Floyd a liga legsikertelenebb edzőjévé „fejlődött”, míg Krause fokozatosan leépítette csapatát. Kezdte a pályája csúcsán lévő Toni Kukoc elcserélésével, majd a másodéves Elton Brandet irányította Los Angelesbe Tyson Chandler draftjogáért. A hórihorgas erőcsatár mellett a „baby Shaq-nek” becézett Eddy Curry-t választotta a játékostoborzón. Természetesen a két középjátékos meg sem közelítette Brand 20/10-es átlagait, így a Bulls egyre mélyebbre süllyedt. Krause végül megkoronázva eddigi munkáját, a feltörekvő Ron Artestet és Brad Millert Indianába küldte Jalen Rose-ért. A felemelkedés persze Rose-zal is elmaradt, így a négy idény alatt összesen 49 győzelmet elkönyvelő Floydnak nem volt tovább maradása. A helyét elfoglaló Bill Cartwright-tal ugyan bő másfél évre megközelítette a középmezőnyt a Chicago, de a következő idényben vissza is csúsztak a sereghajtó szerepkörébe. Azóta Cartwright és társulatának nagy része már messze jár, sőt Krause betegségre hivatkozva átadta helyét John Paxsonnak és a csapat már a sokadik „életmentő” műtéten esik át. Az operáció sikerült, a beteg…